A fa cseperedni akar, csak öntözni kell!

A vers az, ami mindenkit megérint – mondta a II. Csíki Versünnep egyik indulója, Kósa Johanna. Május 16-án a csíkpálfalvi Márton Ferenc Iskolában rendezték meg a rímek előadóinak versenyét.

Vannak gondolataink, érzéseink, amiket nem vagyunk képesek kifejezni hétköznapi szavainkkal. Vannak fájdalmaink, örömeink, amelyek ott tornyosulnak bennünk, és nincs, aki helyettünk kimondja. A vers az a műfaj, aminek létét már ezerszer leírták, de meghalni nem tudott, mert minden élőnek szüksége van rá. Ennek volt ékes bizonyítéka az a találkozó, ahol a legidősebb versmondó 1995-ben, a legfiatalabb 2002-ben született.

Minden gyermek izgalommal várta fellépését – súgta Pál Katalin, a Márton Ferenc Általános Iskola igazgatónője. És valóban, már az utcán is találkozhattunk olyanokkal, akik székelydíszbe öltözve mormogták versüket, s tördelték kezüket. Ünnep volt ez, izgalmas, izgulós, de őszinte!

Korcsoportokra osztották a jelentkező ifjakat, ahol a legidősebbek adták a versmondás krémjét. Nemcsak arról volt szó, hogy a fiatalság legidősebbjei miként szerepelnek, hanem arról is, hogy a már ismert riválisok miként végeznek. A zsűri az első három helyet mondta ki azzal, hogy voltak, akiknek a helye ott volt az elsők között. Székely Beáta feljutott a dobogóra, amit nemcsak választott versének köszönhetett, hanem tisztaságának is. Második helyezést ért el Kósa Johanna, aki él, hal a versekért. Johanna kishúga, Márta is indult a versenyen, akit Johanna készített fel. A legnagyobbak közül az a Bucur Tímea érte el az első helyezést, akinek még két éve van az érettségiig. Tímea képviseli egy esztendőn keresztül Csíkország verselő ifjúságát érett és átélt versmondásával. A legnagyobbak közül a zsűri különdíjra kiválasztotta Flora Istvánt, akinek hangját az Isten is versmondásra teremtett. Mikor István megtudta, hogy részt vehet az idei csíki verstáborban, szemei könnybe fordultak.

A legkisebbek közül tizenöten indultak a vers ünnepén, amit Föcze Éva nyert meg, de úgy, hogy még a zsűri fehérvári tagja is csak annyit tudott mondani, hogy „hadd öleljelek meg!”. Éva versmondását hamarosan a világ látja, aki tisztaságával, szeretetével, példás életével és gondolkozásával a verseken keresztül mutatta meg önmagát. Dzsida Jenő Édesanyám keze című versét mondta el elemi erővel az a kislány, aki öccsére és húgára úgy vigyáz, mint édesanyja.

A Hargita Megyei Tanács, Csíkpálfalva Önkormányzata, a csíkpálfalvi Márton Ferenc Általános Iskola, a Csomortányért Egyesület és a Szellő Szálló által életre keltett második versünnep jól igazolta, hogy a hagyomány gyökeret vert, amit gondozni kell, hogy fává cseperedjen!
(írta: nzp)