Korcsoportokra osztották a jelentkező ifjakat, ahol a legidősebbek adták a versmondás krémjét. Nemcsak arról volt szó, hogy a fiatalság legidősebbjei miként szerepelnek, hanem arról is, hogy a már ismert riválisok miként végeznek. A zsűri az első három helyet mondta ki azzal, hogy voltak, akiknek a helye ott volt az elsők között. Székely Beáta feljutott a dobogóra, amit nemcsak választott versének köszönhetett, hanem tisztaságának is. Második helyezést ért el Kósa Johanna, aki él, hal a versekért. Johanna kishúga, Márta is indult a versenyen, akit Johanna készített fel. A legnagyobbak közül az a Bucur Tímea érte el az első helyezést, akinek még két éve van az érettségiig. Tímea képviseli egy esztendőn keresztül Csíkország verselő ifjúságát érett és átélt versmondásával. A legnagyobbak közül a zsűri különdíjra kiválasztotta Flora Istvánt, akinek hangját az Isten is versmondásra teremtett. Mikor István megtudta, hogy részt vehet az idei csíki verstáborban, szemei könnybe fordultak.

A legkisebbek közül tizenöten indultak a vers ünnepén, amit Föcze Éva nyert meg, de úgy, hogy még a zsűri fehérvári tagja is csak annyit tudott mondani, hogy „hadd öleljelek meg!”. Éva versmondását hamarosan a világ látja, aki tisztaságával, szeretetével, példás életével és gondolkozásával a verseken keresztül mutatta meg önmagát. Dzsida Jenő Édesanyám keze című versét mondta el elemi erővel az a kislány, aki öccsére és húgára úgy vigyáz, mint édesanyja.

A Hargita Megyei Tanács, Csíkpálfalva Önkormányzata, a csíkpálfalvi Márton Ferenc Általános Iskola, a Csomortányért Egyesület és a Szellő Szálló által életre keltett második versünnep jól igazolta, hogy a hagyomány gyökeret vert, amit gondozni kell, hogy fává cseperedjen!
(írta: nzp)